VALÓBAN KÖNNYEBB A CSÁSZÁRMETSZÉS?

Több mint 10  éve kísérek szüléseket. Az első tapasztalásom egy két császár utáni hüvelyi szülés próbálkozás volt. Ezt egy ikres császármetszés követte. A mai napig kísért szüléseim 18%-a lett műtét. Soha nem válogattam a hozzám érkezett esetek között, mindenkit kísértem, aki ezt kérte tőlem. 

A kislányát császármetszéssel világrahozó újdonsült anya arra kérte Helen Carmina brit fotóst, örökítse meg a pillanatot: a kép miatt hamar elérte a gyűlölethullám

 

Az elmúlt években megduplázódott a nagy hasi műtéttel világra jött babák száma. Ez nagyjából azt jelenti, hogy országosan minden harmadik baba születik hasfalon át, de vannak olyan kórházak, ahol 60% fölötti a műtéti arány. A WHO ajánlása a magas rizikójú szüléseket is ellátó kórházak esetén 15%. E szám fölött nő mind az anyai, mind a magzati műtéti komplikációk száma.

A császármetszésről kevesen informálódnak a várandósság alatt. Akik spontán szülést terveznek, azért, akik pedig eleve műtétre készülnek, meg amazért. Nagyon fontos lenne a precíz, alapos informálódás a megfelelő időben. Az anya, kizárólag megfelelő és elegendő információ birtokában eldöntheti, hogy mitől fél jobban… És véletlenül sem azokra az esetekre gondolok, ahol vitathatatlan a műtét szükségessége, hanem azokra, ahol nem az.

Lássunk pár tévhitet, ami szerint a műtét könnyebb, mint a hüvelyi spontán szülés…

Először is, a spontán szülés egy élettani folyamat, a császármetszés egy nagy hasi műtét… ez konkrétan azt jelenti, hogy a felépülés egy élettani esemény után szinte teljesen fájdalommentes, míg a műtét után a regenerálódás 6-8 hét. Sok kismama nem méri azt fel, hogy a méh a hasüreg legjobban védett mélységében található, emiatt a bőr után haladnak befele rétegeken keresztül, a zsírszövetek, faschián, izmon keresztül, míg a méhfalon ejtett vágás után a kisbaba kiemelése megtörténik. Majd a méhlepény után a méh kiemelése, tisztítása, visszahelyezése és a rétegek helyreállítása következik.

Minél többször kerül sor erre a műtétre, annál hosszabb ez a folyamat, hiszen az előző műtét utáni összenövéseket is el kell távolítani, ez több időt és odafigyelést igényel. Minél többedik a császár, annál nagyobb a méheltávolítás veszélye. Míg az először spontán szülők esetén második szülésnél minden 30 ezredik szülés végződik méheltávolítással, az első császár esetén minden 1300. esetben kellett elvégezni ezt a beavatkozást.

És ez csak egyike a lehetséges komplikációknak. Emelett nem ritka a vérzés, a baba és a mama később találkozik, így a kötődés is kissé zötyögősen indul… Az anya a műtét után megfigyelésre egy kórteremebe kerül, gyermekével később találkozik, mint spontán szülés esetén. A műtéti heg még napokkal később is nagyon fáj, nehéz a felkelés, a mozgás, a baba ellátása és még azzal is szembe kell időnként nézni, hogy az elvárások erőn felül jelentkeznek.

Nem minden anya egyforma, így nem minden anya épül fel ugyanolyan gyorsan és könnyen. Van olyan, aki mozdulni is alig bír, ennek ellenére el kell látnia a babáját, akármennyire is erőn felüli ez a mutatvány, mikor még egy ásványvizes üveg megemelése is komoly fájdalommal jár. A támogatás nagyon jól jön a műtét után. Jó, ha van valaki, akár apuka, barátnő, nagymama, dúla aki a nap 24 órájában rendelkezésre áll, segít az evésben, felülésben, szoptatásban, tisztálkodásban.

Sokan gondolják azt, hogy a műtét után lassabban indul meg a tejelválasztás, ami csupán féligazság. Nem azért indul meg később a tej, mert műtét volt, hanem azért, mert a babával való találkozás később történik, a mellrehelyezés az altatás, érzéstelenítés vagy a protokollok miatt későbbre húzódik és az aranyóra sérül. Hiszen a lepényleválásával a prolaktin szint az egekbe emelkedik, így a tej elkezd termelődni, csak az agy kap kevés impulzust, hiszen nem kerül idejében mellre a baba.

Gyakran fordul elő, hogy a műtéten átesett anyák kudarcot élnek meg, a vágyott katartikus szülésélmény elmaradása miatt… Bár nekem nincs személyes császárélményem, azt látom, hogy egy műtét élményt beintegrálni a mindennapokba nem egyszerű. Még egy traumatikus szülés-seb is gyorsabban gyógyul.  Sok anyát segítettem az elfogadásban, mert gyakran meg sem merték fogalmazni, hogy nehéz túllépni a műtéten. Hiszen a környezet nem vesz tudomást az érzésekről, gyakran letorkollják az anyát, hogy minek rinyál, hiszen túlélte, van egy egészséges babája, aztán haladjon tovább.

És van, hogy tovább haladni nem könnyű. Fontos volna elfogadni egymás folyamatait, figyelni az anyákra és babájukra, és segíteni őket azon az úton, amin épp haladnak. Hiszen a császáros anya is anya, semmivel sem kevesebb vagy több, mint spontán szült társa, csak más. Szerintem nincs olyan görbe, amit ne lehetne kiegyenesíteni. És a legegyenesebbnek tűnő történetben is lehetnek rejtett varga betűk, amiket csak szeretettel és elfogadással tudunk korrigálni.

Mert nem az számít igazán, hogy mi történik, hanem az, hogy azt az anya és babája hogyan éli meg. A környezetnek pedig egy feladata van, támogatni, szeretni és elfogadni ítélkezés és feltételek nélkül a boldog anyaságért és családért.

Sokszor támadják azzal a császármetszéssel szülő nőket, hogy a könnyebb utat választották, sőt: igazából nem is szültek. A kétgyerekes Olivia White-nak épp ebből lett elege. Az alábbi fotó mellé írta: „Valószínűleg nem ez a legelőnyösebb szög, amiből fotózhatom magam, de ki ne készítene képet néhány órával azután, hogy kettévágtak és kivettek belőled egy egész embert?”
 

Dézsi Réka

forrás: http://ujegyensuly.hu/eletmod/valoban-konnyebb-a-csaszarmetszes-egy-dula-gondolatai-a-szulesrol

Loading
Signals